szeget ütött a fejembe és nem mellesleg kurva jó ötletnek tartom, így sanszos, hogy én is belevágok. mondjuk attól parázom kissé, hogy ha reggel nekiállok videózni, az oldalborda egyetlen laza mozdulattal dugja fel a seggembe a telefont, de hát rizikó nélkül nincs kockázat.

csatlakozzatok ti is (nem az anális mobilhoz…)!

life in a day

tegnapra sikerült jegyet szereznünk (tömegével voltunk, ami megnehezítette az amúgy mission imposible jegyhez jutást) a nem kis hypeolással beharangozott, még mindig teltházakat produkáló új james cameron produkciót, az avatart. szokásommal szakítva, csak utólag mélyedtem bele a filmkritikákba, így zavartalanul tudtam végigélvezni a két és fél órás filmet az aréna pláza imax termében, természetesen 3d-ben.

röviden összefoglalva: mielőbb kérek egy, csak odaútra szóló jegyet pandorára. lehet a filmet fikázni (többek meg is teszik), hogy a látványon kívül nincs benne se sztori, se semmi (csavar például, elvégre az mindenbe kell), de én se szubjektíve, se objektíve nem találok benne kifogásolni valót. valószínűleg azért, mert hiába a harmincöt évem, még mindig él bennem az a gyerek, aki képes önmagának – s másoknak is – mesélni lefekvés előtt. valódi mesét, nem afféle jancsi és juliska féle horrort, vagy hófehérke féle pszicho-thillert. mert az avatar bizony mese a javából. az embernek kedve támad na’vinak lenni, átkószálni pandora vadonjait, meglovagolni a sárkányokat, összekapcsolódni ejva-val. természetesen 3d-ben az igazi, de a vélhetően 2d-ben is megkapó (amivel kapcsolatban alighanem lesznek közeljövőbeni élményeim) látvány, a történet a maga bájosan naív egyszerűségével és tisztaságával elvarázsolja azt, aki nyitott a szépre, van fantáziája és nem azon lamentál a film közepette, hogy antropológiailag lehetséges-e a na’vik létezése, a lépésekre világító moha (?) is hülyeség stb. könyörgöm: mese, fantázia, nem a föld, hanem egy idegen bolygó, a saját maga élővilágával, kultúrájával. volt, aki azon fanyaglott, hogy mekkora hülyeség, hogy a na’vik befogadták a főhőst, sőt még tanították is, holott rühellik az embereket. nem igazán tudom eldönteni a hasonló vélemények olvastán, hogy ezek az emberek egyáltalán ugyanazt a filmet nézték, mint én, vagy nem egyszerűséggel figyelmetlenek, sötétek, avagy korlátoltak? cameron annyira kristálytisztára glancolta a sztorit, hogy egy pillanatig sem kell agyalogni a dolgokon, s ha valami meghökkent is, akkor sincs gond, hisz mindez pandorán történik, ott pedig így van és kész.

hogy ne szaporítsam tovább feleslegesen a szót (tudnám még fokozni, oldalakat tudnék teleírni arról, hogy milyen érzés volt átélni a filmet), én a magam részéről csak ajánlani tudom az avatart.