szeretnék egy olyan fekete-fehér (esetleg szépia?) fotót rólam, amin saját magam véleménye és ízlése szerint is vállalható, esetleg nagyjóképű vagyok. tudom, ne kérjek lehetetlent, a fotós is csak olyan, mint a fodrász (hozott anyaggal dolgozik), de attól még álmodozni lehet, nem?

de.

sógorom bejelentkezve maradt a facebook-on. ér vajon visszaélni a lehetőséggel és teleírni az üzenőfalát mindenféle vallomással?

derohadtszemét vagyok… s hatalmas a kísértés!

- nem baj, ha van egy kis pocid, a melleid úgyis elterelik róla a figyelmet, ellenben az én hasamról mi a fasz tereli el?
- jó-jó, de a nagy seggemről nem tereli el semmi a figyelmet.
- de én szeretem a nagy seggedet. olyan, mint a tévénk. 16:9-es.

feleség meg egyfolytában éhes, s ennek nem csak hangot ad, hanem igyekszik mielőbb orvosolni ezen állapotát, ergo szinte folyamatosan eszik. a dolog páresélyes, vagy terhes, vagy boldogtalan, vagy terhes és boldogtalan.

persze az sem kizárt, hogy egyszerűen egy haspókot vettem nőmül.

- jössz büfébe? – kérdi ő, amint beértünk a kapun. kösz nem, felelem, mennem kell eligazításra, de hozhatnál nekem valamit visszafelé, ha már úgyis útba esem.

most azon gondolkodom, hogy ha azt mondtam volna, hogy van nálam egy táska ajándékba – csak hogy elférjenek a cuccai -, akkor vajon meghallotta-e volna?