ami régen oly könnyedén jött-ment, most görcsösen vajúdva halvaszületik. persze korábban kiírtam és megírtam, vagy leírtam és elríttam. mert nem számított, ki olvassa. evidens, hisz ismeretlenek elé nem kell odaállni és elszámolni. most meg lassacskán nincs ilyen, talán-tán csak anyám nem olvasta még. abban is van, s nem csak a borban, hogy már nem olvasnak, csak hébe-hóba. ettől még a görcsös megfeszülés nem marad el, a kényszer ott bizsereg bent, várja egy startpisztoly talán soha el nem hangzó dörrenését.
a végképp érthetetlen nem a lelki szemetes kiürítésének kontrollja, sokkalta inkább az apró-cseprők elfelejtése. tudtam írni – jól, vagy rosszul nem tisztem megítélni – arról, hogy láttam egy világra csodálkozó kiskölyköt, párjára nevető tinit, reszkető kézzel újságot lapozó vaksin olvasó öreget. nem kellett – s most sem kell persze – megmondanom a tutit, elég volt, ha meséltem. mostanság minden feledhetőnek tűnik, vagy fel sem…
nem szabad kézzel írnom kell újra megtanulni, hanem látni és megragadni, ahogyan korábban. ha nem megy, akkor ezt itt be is zárhatom, okafogyottá válás miatt.
Mer’ a zasszony sem írja…
nem értem. azért ne írjam, mert ő sem írja?
Nem. Ő sem írja, te meg gavallérkocc itt…írjad.
nem értem továbbra sem, de gondolom kevés hozzá az intelgerenciám. miért gavallérkodnék? mivel gavalléroskodom?
Szia!
Ma nagyon tartalomra kell koncentrálni, és ami kell az emereknek az a szenzáció, katasztrófa, szex, pénz, halál.
kandalló guru webelemző
szia.
tudom, azért is írtam, hogy nem akarok megmondóblog lenni (egy a sok tucatból).
Ne idegeljél már
, írjál továbbra is….
Arra céloztam, hogy a Zasszony nem ír blogot, ezért te szolodálsz vele, és te sem akarsz írni…
jaaa! nem. nekem már régóta vannak ilyetén gondolatfonataim. fentiek miatt.