közeleg az az időpont, amikor kiveszem a titkárnő kezéből a telefont és kibaszom az ablakon.

napi 1-1,5 óra telefonálás kezd kicsit sok lenni.

valamit ki kellene találni a reggelekre. magam részéről túl erős a nyolc év vasfegyelem maradéka, ha már egyszer felkeltem, akkor ébren vagyok (kivéve a buszon, villamoson, metrón történő bealvást), mindennemű stimuláns nélkül. s mint éber, hajlamos vagyok érzelmileg is ébredni, ergo ölelésre, csókokra, mismásra vágyom.

ellentétben vele, aki általában 15-30 percig azt sem tudja, hogy létezem (enyhe túlzással, objektumként azért érzékel, mivel kikerül közlekedés közben), majd általában 30 perctől akár órákig terjed az az időtartam, míg valami kedves gesztusra futja az energiáiból. ráadásul serkentőket sem fogyaszt, így aztán olykor nehéz kiböjtölni az aznapi első ölelést, csókot, mismást.

anyám sms-e, miután (ahogyan kb. 16 éves korom óta megszokhatta) nem hívtam – lévén épp elég dolgom, gondom-bajom ahhoz, hogy ne akarjam még fél órán át ugyanazon zsolozsmákat hallgatni, miszerint: mikor lesz unoka, neki ez fáj, neki az fáj, mikor lesz unoka, mikor megyünk haza, ez fáj, mikor lesz unoka – az utóbbi hetekben:

Szia, hogy tudod megtenni: hetek óta fel sem hívsz?

gondolkodtam rajta, hogy azt válaszolom: így. de végeredményben ettől azért még én is udvariasabb vagyok…

be lehet kapni.

tökömtele.

ezvan.

tegnap elvittem vadit varratszedésre, dokik orrba-szájba dicsérték, milyen jól nevelt, nem harap, nem hisztizik. nem akartam arcoskodni, hogy hát igen, én neveltem. megjött a szövettan is, szerencsére nincs gond, egy faggyúmirigyből eredő (sarjadó?) jóindulatú ciszta volt a nyakán, nem daganat.

szusi eredendően hülye (nem úgy, amúgy. úgy egyébként okos. nagyon. miénk!), s kurva jó lenne már megtalálni rajta a kikapcsoló gombot, mivel két óra után már nem annyira szórakoztató, hogy melléd rakja a labdáját, majd les rád, hogy dobd el neki.

elnézem őt ahogy alszik. most terítettem rá a takarót, a háttérben még mindig pereg a született feleségek.

és az van, hogy nagyon szeretem.

pont.

nálunk tökélyre sikerült fejlesztenie a vezetőségnek azt a hozzáállást, hogy kurvára leszarja azt, aki odateszi magát a munkában. aztán meg pislognak, amint elkezdenek elszivárogni azok az emberek, akiknek nem kis szerepe van abban, ha jól működik valami itt.
nem ám úgy működnek itt a dolgok, hogy ha faszán csinálsz valamit, akkor azt elismerik. lófaszt. nem, akkor gondoskodnak arról, nehogy a jól végzett munka öröme a fejedbe szálljon és gyorsan visszarántanak a földre. majd megjutalmazzák azt, aki csak heréskedik egész nap.

biztos bennem van a hiba, de olykor azért ki tudja baszni a biztosítékot nálam ez a mentalitás. még így is, hogy nem én vagyok az érintett. vagy talán épp azért, mert nem én vagyok. én már megszoktam.

… valamit írni, de nincs kedvem hozzá.

mostanra végképp tele lett a tököm a tré-mobil (nem) szolgáltatásával. kipróbáltam több gépen, több internettel, mindegyik látja, mindegyik gépen az oldalamat, kivéve akkor, ha a trét használom. a telefonom is csak akkor látja, ha nem a beépített böngészővel nézem, hanem az opera mobillal. nyomtam rá egy tracert-t, szinte alig van állomás, amin sikerül átmennie. a gond az, hogy – ismerve a tré ügyfélszolgálatát, különös tekintettel a műszakiakra – alapból nem értenék a gondomat, majd simán elhajtanának, hogy biztosan nálam van a hiba.

szusi fodrászolása megtörtént, ismét úgy néz ki, mint egy úrinő, ellenben cseppet sem viselkedik ehhez méltóan. továbbra is idióta, ugrálós, összenyalós szeretetpálcika (korábban gombóc) a kis kurva. vadit szombaton megműtötték, szerencsére komplikációmentesen, most várjuk a szövettan eredményét.

én meg kripli vagyok némileg, köszönhetően a tegnapi kettő, mai egy óra squashnak. öreg vagyok baszki, meg edzetlen mostanság. mármint öreg az permanensen.

feleség meg egyfolytában éhes, s ennek nem csak hangot ad, hanem igyekszik mielőbb orvosolni ezen állapotát, ergo szinte folyamatosan eszik. a dolog páresélyes, vagy terhes, vagy boldogtalan, vagy terhes és boldogtalan.

persze az sem kizárt, hogy egyszerűen egy haspókot vettem nőmül.