Pihenés nuku, fél 11-kor elindultam, fél 4-re hazaértem. Takarítás hétvégére marad, ráadásul szombaton 8-ra, pénteken 9-re megyek vezetni is.

Sosenem fogom már kialudni magam.

• bemenni a DIGI-hez, hozni nyomtatványt (12-ig vannak nyitva – mi van, mi van, mi van???)
• bemenni a közös képviselethez, hogy elhozhassam (remélhetőleg) végre a kért papírok másik felét, meg hogy kitöltessem velük a DIGI-s fecnit (ami egyébként az ő dolguk lenne, csak leszarják),
• elvinni a kutyát oltatni,
• megcsináltatni a cipőm sarkát,
• befizetni a Voda, ELMÜ számlát,
• megnézni azt a szoláriumot az Örsön, amit tegnap kinéztem, és ahol állítólag elfogadnak ÜCS-t is (hurrá!),
• takarítani (beleértve a hűtőt és a teraszt is), valamint
• valami finom meglepetéskaját főzni az Embernek, mire hazaér.

Mindezt még ma. De legalább fél 9-ig aludtam. Ha már szabadság. 1 nap.

A nap viszont süt, ha jól látom.

Van benne (mármint a táskámban):

• 3 db kulcscsomó,
• 1 db violinkulcs alakú köves medál,
• 1 db hajcsat,
• 1 db pénztárca,
• 1 db körömlakk,
• 1 db vattapamacs,
• 1 db filofax,
• 3 db telepítő CD (WIN7, XP, Office),
• 3x fél csomagnyi zsebkendő,
• 1 db jegyzettömb,
• 1 db hajgumi,
• 1 db pendrive,
• 1 db 100 forintos,
• 1 csomag rágó,
• 3 db kipotyogott rágó,
• 1 db hajkefe,
• 2 üveg whisky (!!!),
• 1 db Nivea kézkrém (a kék kör alakú),
• 2 db rotring ceruza,
• 1 db Bruno Banani parfüm,
• 1 db zöld teamécsestartó (???),
• 4 (!!!) db üres rágós zacskó,
• 1 db SIM kártya tartó dobozka,
• 1 doboz tik-tak,
• még 4 db kipotyogott rágó,
• újabb 2 db toll,
• 1 db körömlakk-lemosó,
• 1 db BKV bérlet,
• 5 lap tele gyorsírásos jegyzetekkel (a múlt hétfői igazgatói koordináció emlékeztetője),
• 1 db Norbi update-es törzsvásárlói kártya.

De legalább értem, mi olyan nehéz rajta. Ja, és a neszeszeremet otthon hagytam…

Thomas íróasztalos fotója mintájára kéne táskákat is borogatni és fényképezni.

Tudom már azt is, melyik a fékpofa, hogy mikor kell cserélni, és bár ahhoz mondjuk nem nyúlnék, képben vagyok, az a lényeg.

Nagyjából elsőre megtaláltam a motorházban is a cuccokat, úgy mint az ablakmosó, a motorolaj, a fékolaj tartálya, valamint megismerkedtem a levegőszűrővel is, tetszenek nekem ezek a dolgok, na.

Aztán volt pizza, rettenetesen régen ettem már, a fogyókúrának szombaton úgyis odab…tam, a lilahagymás zsíros kenyér Dobogókőn nyilván nem tett jót neki, még akkor sem, ha túráztunk hozzá eleget, meg a hidegben kell a kalória.

Lelkem alakul, főleg, hogy felváltva üvöltetem hallgatom Magnáéktól a Pálinkadalt és a Mirigytől a Macskajajt.

Táncolni szeretnék. Most. Valamikor. Nagyon.

Talán nem volt az olyan rossz, hogy régen annyit sírtam, pusztán terápiás célzattal, mostanában meg már nem, mert megerősödtem, azt hiszem, de amikor elkap, akkor viszont ledönt a lábamról teljesen.

Annyi minden van a fejemben, hogy nem tudok dűlőre jutni saját magammal sem, csak ütköznek egymásnak a gondolatok, meg a mondatok, mint valami dodzsemben, igyekeznék szépen, sorba rendezni a szavakat, hogy értelmük legyen, ne csak az összevisszaság, de egyszerűen belefájdul a fejem.

Feszíti szét a minden.

Így sokszor azt veszem észre, hogy inkább el sem kezdem.

Felőlem…!

Nem jó érzés. Nem fejtem ki.

Vagy de. Csak nem itt. Hanem ott. Belül. Máshol.

Nem jó SEMMI.

Néha akarok változni, máskor nem. Néha akarok változtatni, máskor nem. Néha látom értelmét a változásnak, máskor nem. Néha érzek erőt, máskor nem. Néha érzek türelmet, máskor nem. És ez mostanában percenként változik.

Az okokat látom (azt hiszem). A megoldást nem. Vagy nem tisztán. Amihez néha érzek erőt, máskor nem… Kitartást, türelmet… Magammal szemben. Is.

No comment, plíz.