Alakul az esti buli, tegnap 11-ig alapoztunk a meleg sráccal a másodikról, hát imádom teljesen.

Vettünk csomó koktélalapanyagot, ma még üdítőbeszerző túra, lesz zsíros kenyér lilahagymával, és activity, wii, world tour, jókedv, móka, kacagás, a hányós vödröket viszont jó előre bekészítem a teraszra, remélem, addig azért mindenki eljut majd, akinek esetleg kell.

Vigyorgósat mindenkinek jövőre!

Azért szeretek ebben a házban lakni, mert egy kicsit visszakaptam az emberekbe vetett hitemet.

Azért szeretek ebben a házban lakni, mert három, durván négy hónapja ismerjük egymást, de a srác az ötödikről simán szervezett nekünk, csajoknak egy cégautós karácsony előtti, éjjeli bevásárlást az Aréna Tesco-jába, hogy ne kelljen cipekednünk, meg órákig sorban állnunk. És amíg mi, csajok bevásároltunk, a pasik a legnagyobb egyetértésben wii-ztek nálunk az Emberrel.

Azért szeretek ebben a házban lakni, mert még csak ennyi ideje ismerjük egymást, de már simán áttelefonálok hajnali negyed 1-kor is a Zsuzsiéknak (akiktől éjfélkor jöttünk haza), hogy nincs-e véletlenül felesleges porcukruk, mert az enyém elfogyott. És bár nincs neki, hajnali negyed 1-kor darál nekem.

Azért szeretek ebben a házban lakni, mert már ennyi idő után is szerveztünk, illetve volt részem nekem is meglepetés szülinapi buliban saját sütésű tortával, köszöntéssel, sírással.

Azért szeretek ebben a házban lakni, mert a jól sikerült, nembeszélünkróla buli óta például tudjuk, hogy a srác a másodikról meleg, de senkit sem zavar, senki sem tesz rá megjegyzéseket, legfőképp pedig senki sem változott emiatt egy szemernyit sem irányában.

Azért is szeretek ebben a házban lakni, mert tudjuk, hogy a meleg srácnak a másodikon másnap randija lesz, és mindenki egyöntetűen drukkol neki, hogy összejöjjön, majd pedig vigasztaljuk, amiért mégsem.

Azért is szeretek ebben a házban lakni, mert – elmondásuk szerint – életük legjobb szentestéje volt mindenkinek, amikor 24-én 8-9 körül átszállingóztak hozzánk, majd hajnali 2-ig vad activity-zéssel és nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztásával ünnepeltük közösen a karácsonyt. Nem ajándékoztunk, csak együtt voltunk, koccintottunk mindenkivel és oltári jókat röhögtünk mindenen.

Na ezekért szeretek ebben a házban lakni. Meg még sok minden másért. Is.

Fogok majd válaszolni a kommentekre, meg (nagyjából) leírni mindent, miért is volt jó, meg egyszerre rossz is az idei karácsony, most csak annyit, hogy folytatólagosan és masszívan továbbra is hullák vagyunk, aludnánk, amikor csak lehet, de persze nem lehet, haknizni kell ilyenkor végig az országon, holnap például irány Pásztó, aztán Salgótarján, talán vasárnap lesz egy kis idő nem korán kelni, de akkor meg végre meg kellene csinálnom a szakdolgozatot, amit egyébként 23-ra ígértem, ebbe viszont most inkább ne menjünk bele.

Van viszont tetkóm, mindenkinek nagyon tetszik, nekem is, csak kár, hogy hátrafelé még mindig nem látok.

Abban pedig csak reménykedem, hogy nem volt senki vicces kedvében, és a japán jelekre lefordított jelek tényleg azok, így most nem “csípős savanyú mártás” felirat díszeleg a gerincemen.

Egyébként boldogat, pihenőset mindenkinek.

Volt meglepetésbulim, bizony, a lakótársak és az Ember közreműködésével, sírtam is, naná.

Meg délután a börger kingben, mert anyum meg mindig percre pontosan akkor hív fel, amikor születtem, hát persze, hogy ott is csak nyeltem a könnyeimet a chili cheese nuggets felett.

Ma megkapom a tetkómat, az Ember egész éjjel kocsonyát főzött, nekem viszont még meg kell csinálnom a szakdolgozatot, de nem baj, jó most minden.

Azért még elrongyolok az OBI-ba égőket venni, meg a WestEndbe, uncsitesót húztam és akarok még venni neki egy nyakláncot, szóval irány az egyenes, hogy aztán takaríthassak, az Ember tetoválhasson, aztán anyumékkal közös karácsonyi kajálhassunk (vagy nem), este pedig wii-zhessünk a szentestét itthon töltő lakótársakkal, mert a rengeteg finomságot azért csak le kell  mozogni!

Basszus, de gyorsan eljött ez is megint!

Nem tudom, olyan… rossz érzésem van.

Nem tudom megmagyarázni, csak van.

Lévén, hogy tegnapra az összes állat összes kajája elfogyott, reggel 8-kor pedig arra ébredtem, hogy óóóriási a hó, az Emberrel és Szusival elindultunk GYALOG a Récseibe a Fressnapfba, mert mi az nekünk, csak egy fél óra séta. Végül csak az első sarokig jutottunk, mert bár nyolc réteg ruhát magunkra szedtünk, és az antarktiszi szélvihar ellen még kapucnit is vettünk, Szusi ott kezdte el méterenként rágni a kis lábát, szegénynek beleragadt a hó az ujjpárnái közé és az fájt neki. Vagy nem tudom, de azt láttuk, hogy valami nem okés.

Szóval visszafordultunk, mert gondos, szerető és felelősségteljes gazdik vagyunk, más kérdés, hogy szétröhögtük magunkat az eben, annyira imádnivaló, édes, tüneményes, őrült és bolond egyszerre, ahogyan és amit művel a hóval. Túrja, az orra tiszta hó, ugrál benne, mint egy kecske, fut össze-vissza, kapkodja a pelyheket, egész nap képes lennék azt bámulni, milyen önfeledten játszik.

Délután meg voltak húgomék az összes gyerekkel, egy élmény volt az is. A nagyobbik a maga három évével követelte a tatárbifszteket, és tolta is befelé vagy három falat erejéig, aztán közöle, hogy csípős, mindenkit kiosztott, aki Szusit próbálta nevelni, hogy “nem szabad bántani Szuszit” és így dorgált a kis ujjával, hát megzabáltam teljesen. A kisebbik meg 9 hónapos létére benyomott egy egész vajaskenyeret, kolbászt csak azért nem kapott mellé, mert csak csípős volt, azt meg már mégse. Mert egyébként igen. Mondom, 9 hónaposan. Imádja.

És megáll már egyedül vagy 5-6 másodpercig is, ilyenkor pedig természetesen mindenki körbeugrálja és -tapsolja, mert milyen csodálatos is az. És tényleg.

Valamelyik nap majd ott alszik nálunk a nagyobb, bizony. Várom. Mert akkor ugrálunk ketten az ágyon (matracon), meg lovasat játszunk, meg elbújósat, meg pokrócban hintázósat, meg fejjel lefelé forgatósat, meg ilyenek.

És megvan, mi lesz a tetkóm. Majd megmutatom.

Ennénk rettenetes módon valamit, de jelenleg (a fagyasztóban leledző húsokon kívül) még krumpli sincs itthon, rendelnénk, de hát mit?

A bőség zavarában persze, hogy nem tud dönteni az ember lánya, jöhetne egy kis thai csirkeleves és csípős tészta Wasabiéktól, meg krumplis naan valami daal-lal az indiai étteremből, viszont szemezünk a mexikóival is, imádjuk a buritot, tacot, szószokat, az Ember meg óriáshamburgert is enne a NetBurgertől, hát ilyenkor legyél okos. Ja, meg már mindenhová ki van írva, hogy – gondolom a hóhelyzetre tekintettel – 30 percet késnek. Lehet, kimegyek a Penny-be krumpliért, oszt csinálok egy jó kis paprikáskrumplit.

Viszont a havat akkor is imádom. Szusi meg ötpercenként rohangál(na) ki-be, hordva befelé a cuccot. Hát hogynepersze.

Nem értem, hogy ha én a korlátlan internetért fizetek havonta, akkor 7 giga után miért korlátoz le a Voda. Tudom, szerződés szerint aláírtam, csak azt is tudom, hogy ez nyilván a torrentezők miatt van, ellenben én nem vagyok az, én tisztességesen, rendeltetésszerűen használom a netet és mégis szívok.

Miért nem lehet, hogy mondjuk figyelik a letöltés tartalmát, mégis miből generálódik a forgalom, és engem mondjuk ne, csak az illegális letöltőket korlátozzák? Ez bonyolult 2009-ben?

Egyszerűen herótom van az “így szoktuk” válaszoktól, meg a zsigerből visszavágott elégedetlenkedésektől, egyetlen másodperc alatt lehet vele kiüldözni a világból.

Százszor küldtem már körbe az Iratkezelési Szabályzatot, segítségként a gyakori iratmintákat, de nem, nem és nem, képtelenek úgy leadni, mit úgy, legalább hasonlítana rá egy nyomorult levél, pedig pofon egyszerű, Times New Roman, 12-es, 2,5 cm-es margók, fejléc, címzés logikus, de ha nem, írja át a mintát, kötelező elemek, úgy mint tárgy, ügyintéző, telefon, fax, dátum, aláírás, záradék. És akkor a gépírási szabványtól eltérő hibákról még nem is beszéltem.

Nem, a címzés a lap közepén, a címzett neve nem is szerepel, dátumok helytelenül írva, záradék lemarad, és amikor odaadom, hogy Ilona, ezt át kellene írni, mert formailag nem jó, akkor csípőből kapom, hogy 150-szer ment így ki, mi a fenéért kell most átírni (értsd: miért kötök én bele, nem mindegy az nekem?).

Ám büszke vagyok magamra, mert már nem hat meg a hiszti, és csak annyit mondok, hogy “mert azt kértem”.

De hogy ezt az “így szoktuk”-ot mikor fogják már elfelejteni…! És mikor fogják majd megérteni, hogy az, hogy valakinek adnak a kezébe egy számítógépet Word-del, attól még nem lesz titkárnő, nem fog tudni helyesen írni, nem fogja ismerni az iratok kötelező tartalmi és formai elemeit, nem lesz szépérzéke és így tovább. Csak legalább akarná megtanulni!

Arról pedig nem is beszélek, hogy ha az igazgató nevében megy ki egy levél, akkor az őt, rajta keresztül pedig minket, mint intézményt is minősít, és nem szórakozásból adom vissza ezeket, hanem mert helyesírási, gépelési hiba nem maradhat benne, mindez, továbbá pedig a forma is rólunk, az igényességünkről és hozzáértésünkről is nyújt képet, szóval ugyan ne kelljen már minden ügyiratnál közelharcot vívnom mindenkivel, akinek fogalma sincs róla, vagy egyszerűen csak nem érti a hivatali levelezés lényegét.

Na, asszem véget is ért a szentimentális hangulatom.

(Egyébként nem.)

Születésnapomra pedig tetoválást kértem, már csak azt kellene eldönteni/kitalálni, hogy mit.

Vonz a nonfiguratív, a japán, a vonalas rajzok, nem egyszerű, de hát nyilván egy életre szól majd, szóval jól kellene dönteni.

Ja, meg hogy hová. Olyan helyre szeretném, ahol én is láthatom, de el is tudom takarni. Kézenfekvő lenne tehát ott a hasam legalja, de az ember azt mondja, abba belehalok. Meg tetszene a gerincemen is, nem a ribancrendszám lent deréktájon, hanem a gerincen végig, vagy legalább egy darabon valami, de ez üti azt, hogy számomra is látható legyen. Viszont baromira tetszik.

Hjaj.