Szerdán 9.00-kor megkapjuk a kulcsot a lakáshoz. Feltételekkel, korlátozásokkal, de megkapjuk.

Sírni tudnék. Mármint az örömtől.

Délután elhúzunk az Emberrel testületileg, munkahelyileg, valamint családilag Miskolcra sporttalálkozni, csekély mértékben ittasodni, jelentősebb mértékben bulizni, továbbá holnap versenyezni.

Én lövök, mint mindig, meg kellene védeni a tavalyi címemet, de szerintem nem fog menni, légpisztollyal még nem is gyakoroltunk, puskával meg vagy szétlövöm a feketét (értsd: 7-8-9-10-eseket), vagy azt a területet találom el, ahová célzok, és mivel a 7-8-9-10-eseket sem abba a mezőbe célozva lövöm, simán benne van, hogy uccsó leszek – mert jól célzok. Ez most így bonyolult, tudom, de mindegy.

Valamint ma reggel bevállaltam a futást is, na, ott tényleg semmi esélyem, inkább csak azért, hogy lemozogjam a kaját, meg a piát, valamint mentsem a suli becsületét, hogy legalább valaki próbálkozik.

Mindezek következményeként Öcskös vigyáz majd a házra, kutyára, Görénygyerekre stb., tegnap ki is okosítottam, hogy ha ezt elfordítod, akkor az a főzőlap kapcsol be, ott, azt a serpenyőt szoktuk használni, így működik a légkeveréses sütő, a tábori konzervnyitó, ott van a sajtreszelő a pizzához. Vettem neked tojást, bacon-t, tudsz sütni reggelire, de van felvágott is, csak majd kenyeret hozzál, az nem volt a kisboltban. Van a fagyasztóban két pizza is, azt meg tudod csinálni, az ott egy csomó smack leves, ha kérsz. Pia is van, tudom, hogy fogsz inni, hiába mondom, hogy ne, de töményet még mindig nem, viszont hoztam energiaitalt, meg kólát, tudsz csinálni bacardi-kólát, tudod, hogy kell, ugye? Van vodka is, illetve nem, ez a kevés el fog fogyni holnapig, meg van citromos Gösser is, az legalább gyenge. Itt a jelszó a géphez, napközben 13-asig gitárhírózhatsz, este már csak fejhallgatóval. Ajtót senkinek sem kell nyitni, le van ejtve. Kutyának kétszer kell kaját adni, reggel este, levinni reggel, meg napközben, ha látod, hogy ül az ajtó előtt, de lehet, hogy hajnalban is fel fog kelteni, ugrál rád, odahordja a játékait, na, akkor is mennie kell, a kulcsot viszont még azelőtt tedd a zsebedbe, mielőtt kinyitnád az ajtót, mert annyira fog húzni a dög, hogy nem lesz időd bezárni, ha viszont bent marad, akkor nem tudsz majd bemenni a lakásba. Ne engedd el, mert nekünk sem mindig jön vissza, pláne, ha meglát valamit. Itt, ha lehet, ne engedd bele a bokorba, mert tele van királydinnyével, ha azzal tele megy a lába, még kiszedni sem tudod belőle. Ha kakil, fel kell szedni, itt van a zacsi, de labdát mindig vigyél, anélkül nem fog csinálni semmit.

Egyébként ingyen beszélünk mobilon, csörögj, ha gáz van.

És reggel egy sporttáskával eljöttünk.

Egyébként 60-ból 57-et lőttem. Szerintem 56-ot, de ők jobban értenek hozzá.

Csak szólok.

Kérdezi, az Évának megcsináltad az oklevelet?

Nem.

Kajánul felröhög.

Nem, az Évának nem csináltam meg az oklevelet, de megírtam egy forgatókönyvet, 40 db CD-t, valamint egy levelet, szkenneltem, e-maileztem, elküldtem a tanfolyamnévsort, kiszignáltam a postát, kiadtam a KIT-et és a napirendet, megcsináltam a tanúsítványokat, megírtam az átadókönyvet, átnéztem a közoktatási törvényt, megcsináltam a jelenléti ívet a nevelőtestületi ülésre, elkezdtem összeállítani a napirendi pontokat… mindezt délig.

Nem, az Éva oklevelét PONT nem csináltam meg.

Hogy fordulnál fel ott, ahol vagy, miközben kajánul röhögsz.

Négercsókot ennék rettenetesen. Egészdobozzal.

Annyira nem szeretnék itt lenni, most, annyira szeretnék vidéken lakni, háztartásbelinek lenni, gyerekeket nevelni, parasztházban élni, kint zöld fű, sütő nap, ordibáló kölykök, ugató kutyák, kocsiról zöldséget áruló akárkik.

Nem akarnék magassarkúban járni, csak mezítláb, kint, bent, mindenhol, hogy a talpam estére koromfekete legyen.

Nem akarnék csörgő karkötőt, szép és erős műkörmöt, farmert, topot, dioptriás védőszemüveget, csak lógó izét szoknyával, hogy legyen mibe beletörölni a koszos kezemet.

Nem akarnék 40 db CD-t írni, e-mailezni, forgatókönyvet, meghívót, oklevelet gyártani, csak ebédre borsólevest főzni túrós tésztával, azt a tornácon a Zurammal, meg a kölkökkel jóízűen megenni, utána a hűvös szobában pihenni.

Nem akarom a gép zümmögését, a fénymásoló kattogását, a telefon, fax csörgését hallgatni, helyette legyen jóebédhezszólanóta valahonnan a szomszédból átszűrődve, hogy lehessen rá dúdolni halkan.

Nem akarok itt lenni, nem akarom ezt csinálni, nem akarok semmit. Ami ez. Most.

Brutál, de nézzed meg!

Úgy tűnik, önkényes lakásfoglalók leszünk, ebéd közben hívott az értékesítési iroda a legújabb fejleményekkel a (nem)lakhatási engedéllyel kapcsolatban.

Egyszerre sírtam volna, vertem volna meg valakit, robbantottam volna fel az egész kócerájt és menekültem volna el ebből az egészből.

Péntekig van haladék, ha addig nem rendeződik a mostani nem várt fordulat, akkor beköltözünk és kész.

Semmi erőm, szétmarja a gyomromat az ideg és rettenetesen el vagyok keseredve.

De az is én vagyok, aki a csodás, épített, zselés műkörmöt is letöri.

Tőből, húsig.

Legközelebb berúgok az árából, annak legalább van értelme.

- Te tetszel nekem a legjobban. (Röhög)

- Boááá… (hány)

- Ezért vettelek feleségül. (Röhög)

- Nem azért, mert jól szopok? (Röhög)