Oké, szóval a rettenetes mennyiségű takony miatt csak nyitott szájjal vagyok képes leledzeni, aminek az Ember nyilván örülne is, ha a szám betömése nem vonná rögtön maga után azt is, hogy megfulladok, mert máshol nem is kapok levegőt, így jelenleg nem sokra megy velem – mármint szexuális értelemben.
A többit meg hagyjuk is.
Voltunk Vadgesztenyénél, akinél ettem 3 tányér levest, 1 tányér töltöttkáposztát, meg még 1 tányér levest, és még 1 tányér töltöttkáposztát, majd hazajöttünk, és mivel a brutálmegfázásra állítólag jó hatással van a lilahagyma, elfogyasztottam 3 darab héjában sült krumplit is nem csekély mennyiségű hagymával.
Így most büdös vagyok. Hagymailag.
Az Ember meg halat süt. Ápdétileg. Persze, hogy azt is megkóstoljuk. (Megtörtént, nem ízlik.)
Mint említettem volt pediglen, ismételten agyig megfáztam, passz, mikor, hol, legfőképp meg miért, mert funkcióját tekintve szerintem nem sok haszna van egy totális eltaknyosodásnak, de mindegy is, mert mindez különösebben nem akadályozott meg benne, hogy ismételten havat hányjak lapátoljak.
Egyébként most már teljesen biztos vagyok benne, hogy a hólapátolás az én sportom, milyen kár, hogy csak télen lehet űzni, kizárólag szabad levegőn és meglehetősen eszközigényes, már ami az ellapátolandókat illeti.
Hát ez az én formám.
Az Ing. A Felső. A Blúz. A Minden.
2010. február 05, kb. 18.05., Árkád. Mayo Chix, kirakat, rózsaszín-fehér kockás ing/blúz, a hátán strasszból kirakott mintával.
Bemegyünk, megnézzük az árát, kifordulunk.
Majd vissza. Kell. KELL. Ha soha többet az életben nem eszem semmit, akkor is. Egy vagyon. Én ennyit még soha, semmiért (ami felső, de még nadrágért sem) adtam. De gyönyörű. És úgy áll, hogy az Ember ott, helyben, a próbafülkében megdugna.
Azt mondta, megérdemlem. Meg még vagy tízszer. Mondta. A szájával. És megvettük.
És mindenki el volt ájulva tőle, és mindenkinek baromira bejött, és mindent visz.
Szerintem is.
9800 forint a világ. Az én világom. Szerelmes vagyok ebbe az ingbe/blúzba/felsőbe. Mindig ezt fogom hordani, csak győzzem mosni.
Csodaszép.
Kényelmes típus vagyok, na, imádom például, hogy tegnap megkaptam a fizetésemet, 2 perc múlva pedig már át is utaltam a riasztó törlesztését, az előbb meg az asztalom mellől fizettem ki a villanyszámlát, hát a halál fog a postán sorban állni, de bankautomatán keresztül rendezem a telefonszámlát is, ami így azonnal nullázva van, nem kell a csekk beérkezésére várni.
Csoportos beszedési megbízás nincs semmire, értsd: én, a kis kezemmel utalom el minden hónapban (Citi Bank, 0 Ft-os számlacsomag, ingyen van), ami azért jó ugye, mert ha nincs pénz, akkor ugyanúgy én tudom megmondani, mi az, amit kifizetünk, és mi az, amit csúsztatunk (mint a sárga csekkeknél), de ha tudok fizetni, akkor sem kell a postáig elbattyogni és a többi.
Meg én vásárolni is mindenhol kártyával szoktam, nagy hibája tehát a büfénknek, hogy ott nem lehet, mert simán képes vagyok a CBA-ban egy kiflit, meg egy kefirt bankkártyával fizetni – egyszerűen mert nem hordok magamnál kp-t. Vagy csak ritkán. Azt is keveset. Így pont nem érdekel, ha mögöttem szentségelnek, hogy na, már megint kártyás, hát anyjukat, a PLUS-ban (amíg volt) GYORSABB volt a kártyás fizetés, mint ahogy Jucika vissza tudott volna adni ezerből, szóval nem kell a hiszti.
Egy időben a Zöcskös zsebpénzét, azt az ezrest is utaltam a számlájára (igen, mert kb. 12 éves kora óta saját bankszámlája és kártyája van, amit használ is, ő is azzal fizet – ha van rajta elég), nagyon laza a gyerkőc, bizony.
Ez most csak egy kis szösszenet így délelőtt, mert írtam volna valamit, de passz, hogy mit.
Ja, hétvégén pedig megnéztük a “A good woman” című filmet és olyan, de olyan szép bácsi volt benne, hogy húúú!
Valentin napra meg jön az Igazából szerelem amerikai változata, amit már most ki nem állhatok, egyrészt mert valentin nap, másrészt meg koppintás és amerikai, de az a gyönyörűszépszemű bácsi játszik benne, aki a Másnaposokban is, szóval jaj. Elvek, elvek, elvek…
Azt hiszem (úgy érzem), hogy minden egyes embernek, akit csak ismerek, vagy bármilyen kapcsolatba kerülök vele, megvan a milliméter pontos helye és szerepe az életemben.
Valaki lenyűgöző pontossággal vezényel. Ott fent. Vagy valahol.
Nem vagyok jól, meg nem voltam jól tegnap sem, de a tegnapról inkább ne beszéljünk, ahhoz nyilván volt köze az ajándékba, kóstoló gyanánt kapott pálinkának, és az utána elfogyasztott bornak is, maradjunk annyiban, hogy éppen jókor jött az előre kivett szabadnap.
Mára viszont kialudtam magam, pont csak a légcsövem fáj, pedig nem akarnék én beteg lenni, nagyon nem.
Iszom teát, hátha.
Ok, szóval ha lehet szerelmes az ember tévébe, akkor én az vagyok. Úgy értem, adásba.
Mert az, hogy az Emberék kimennek cigizni, én addig blogolok, az ÉLŐ adás meg megállítva, és majd folytatjuk, amikor visszajönnek, illetve visszatekerjük oda, ahol én épp félrenéztem, és nem láttam AZT, szóval az valami csúcs.
Teljesen el vagyok ájulva, na.
Nem akarnék én politizálni, mer hát nem értek hozzá, de már az időközi választásokon is feltűnt nekem ez az elempé (Lehet Más a Politika). Rögtön szimpi, hogy se nem fidesz, se nem emeszpé, pláne nem eszdéesz, meg emdéef, a rosszabbik meg ugye nem tényező, de hát még mindig tartom magam ahhoz, hogy aki politikusnak megy, jó ember nem lehet.
Persze, szép, meg jó, hogy átlátható közélet, és hasonlóan hangzatos izék, de mi a fenétől lennének ők jobbak bárkinél, aki a nagy nemzeti zsírosbödön közelébe kerül? Az istenbizony sajnos már nem sokat ér, elég víz lefolyt már a Dunán.
Aztán ma elolvastam róluk egy cikket a zorigon, állítólag a hétvégén volt valami választási bulijuk egy jazz club-ban, és a jelöltek között ott van az az Ivády Gábor (legalább is remélem, hogy ez AZ az Ivády Gábor), akiknek a Bochkorék cserélgettek a műsorban mindenfélét és a végén lett játszóterük, meg ilyenek.
A lényeg: a pasi szimpi, ötletesnek tűnik, meg ilyesmi, szóval (egyelőre) úgy néz ki, nálam ők lesznek a befutók.
Mert valakire KELL szavazni. Nem fogok megint csak azért és úgy, hogy NE a fidesz legyen. Ezt a lehetőséget már eljátszották a szocik négy éve, most azért ennél egy kicsit több kellene.
Mondjuk egy LMP?
