úgy tűnik, mostanában mindennek ülepednie kell, mielőtt excrementálom magamból. többek közt – vélhetően – ezért maradnak el a régmúltban (általam) olyannyira kedvelt egypercesek, amiket többnyire úton-útfélen, mobilról dobtam fel az oldalra. szerettem őket, de mára mintha bedugultam volna, csak hosszas rágódás, emésztgetés után rakok le valamit, már ha lerakok.
nincs ez másképp a hétvégével sem. hozzá kell tennem, én majd az utolsó pillanatig hezitáltam, menjek-e, avagy sem (ilyen-olyan megfontolásoktól vezérelve), mígnem végül a menetel mellett tettem le a voksomat, a legkevésbé sem megbánva azt. holott: előző nap éjjel azért sikerült némi botlással belekontárkodnom ebbe-abba. előrebocsátom: éjfélkor ébredtem, fél egy körül mentem fel, majd negyed kettőre már be is voltam baszva (bor+vodka… no comment). akkor, részegen rendkívül jó ötletnek tűnt … rábeszélése arra, hogy mégiscsak jöjjön a másnapi buliba, de egyrészt nem igazán emlékszem a győzködés részleteire (az eredményt tekintve meggyőző lehettem), másrészt sikerült az akcióval a házigazdának egy röpke fél órás balhét okoznom. a részleteket hanyagolom, legyen elég annyi, hogy ha valaki “kiesik” a társaságból, azt csak magának köszönheti. ergo előbb tükör, aztán nyafogás, hogy sose keressük. minek baszki, ha
a) nem jön
b) jön, de aztán mégse
c) jön, de hisztizve elrohan valami vélt sérelem miatt
nem? de.
bulira visszatérve: enyhe csúszással érkezés, részemről padlizsánkrémmel és két 4-es egység ciderrel felfegyverkezve, majd előbbiből bekajálás, utóbbiból körbekínálás, aztán kert, mezítláb, fű, napernyő, cider, cigaretta, zene, nevetés, táncolás (részemről nem, én afféle csendes szemlélődő voltam), diópálinka, soerii és poolek, magna cum laude, maszkura, intim torna illegál stb. a szomszédok olyannyira toleránsak voltak, hogy egyetlen egy balta sem repült át a kerítés felett, pedig hajnalban még kőkeményen ropták a többiek (késő van! felkiáltással beköltöztek az udvarról a házigazda gyerekszobájába, ahol is kibaszták az ablakot, mondván: meleg van, majd annak a tudatában, hogy épületen belül vannak, éktelenül ordítozva folytatták a bulit, ergo jóval nagyobb volt hangzavar, mint odakint). feleségemet összenyaláboltam a kertből, hogy irány aludni. természetesen bőszen tiltakozott – miközben beágyazott odabent – miszerint ő nem álmos, valamint zaklatva van, hogy aludjon, pedig ő nem akar. majd eldőlt az ágyon, maga köré tekerte a jobb karomat és a takarót, s kb. fél perc múlva elaludt, mint akit fejbe…
reggel kóválygás, reggeli, irányhaza. most hétvégén ismét esélyes, jövő héten szintúgy (más-más helyszíneken és házigazdákkal). elvégre, ha már.